Kincs a Buddha alatt: 1300 éves Dvaravati kincseket fedeztek fel!
1300 éves kincs felfedezése egy Buddha-szobor alatt Thaiföld északi részén: Dvaravati kultúra tárgyai.

Kincs a Buddha alatt: 1300 éves Dvaravati kincseket fedeztek fel!
A Dvaravati civilizációból származó figyelemre méltó kincset fedeztek fel Thaiföld északi részén, amely országunk történelmét 1300 éves múltra tekint vissza. Egy 13 méter hosszú homokkő Buddha, amely több mint egy évezreden át a szabad levegőn feküdt a Wat Thammachak Semaramban, rutinszerű vízelvezető munkálatok során került elő a Nakhon Ratchasima tartomány Sung Noen kerületében. E munka során a munkások egy kerámiaedényt találtak, amelyben 33 dísztárgy volt, köztük aranygyűrűk, ezüst fülbevalók és bronz karkötők. Ezek a leletek a virágkorából származnak Dvaravati civilizáció, amely Thaiföld középső részén virágzott a 6. és 11. század között.
A teljes feltárást igénylő felfedezés nemcsak ékszereket, hanem rituális tárgyakat is napvilágra hozott. Különleges darab egy 8 x 12,5 cm méretű aranytábla, amely egy ülő Buddhát ábrázol – egy figyelemre méltó korai példaTheraváda buddhista művészet. Egy másik, ón-ólom ötvözetből készült tábla egy álló Buddhát ábrázol, mellette alakok, köztük Brahma. Erősen korrodált fémlemezekből összenyomott köteg is előkerült Buddha feje alatt, ami ceremoniális funkcióra utal. Mindezek a leletek erős stilisztikai párhuzamot mutatnak a már ismert Dvaravati tárgyakkal.
Egy pillantás a Dvaravati civilizációra
Mitől olyan különleges a Dvaravati civilizáció? Ezt a kultúrát, amely a 7. és 9. század között tetőzött, indiai hatások jellemzik, és fontos szerepet játszott a buddhizmus és a buddhista művészet megismertetésében a régióban. Dvaravati, amelynek királysága körülbelül 600 és 1100 között létezett, egy középkori mon államrendszer volt, amely az első nagykövetségeket is a kínai udvarba küldte, és a valláscsere központja volt. Az első Dvaravati városok, mint U Thong, Nakhon Pathom és Si Thep ma is nagy jelentőséggel bírnak a thai kultúra és történelem szempontjából.
A buddhista hagyományban a szobrokat szent közvetítőknek tekintik, és az áldozatok beágyazása, amint az ebben a felfedezésben látható, a felszentelés rituális aktusa. Ezek a gyakorlatok nemcsak Thaiföldre korlátozódnak, hanem más ősi vallási helyeken is megtalálhatók Délkelet-Ázsiában. Összességében a Nakhon Ratchasima felfedezése nemcsak lenyűgöző betekintést nyújt a Dvaravati civilizációba, hanem hozzájárulhat a regionális kereskedelmi útvonalak, a vallási cserék és a korai thai kézművesség jobb megértéséhez is.
Jelenleg az összes talált műtárgy a Phimai Nemzeti Múzeum megőrizték és elemezték, a Silpakorn Egyetem és a Chiang Mai Egyetem csapatai szorosan együttműködnek a Képzőművészeti Tanszékkel. Az i.sz. 7. század végére datálható származásukkal ezek a leletek számos kiindulópontot adnak a jövőbeli kutatásokhoz és vitákhoz a Dvaravati kultúráról és annak a thai identitásra gyakorolt folyamatos hatásáról.